Legyünk őszinték — a nettó nulla kibocsátás elérése 2050-re inspirálóan hangzik, de vajon tisztában vagyunk-e vele, mennyire messze vagyunk még?

Jelenleg a világ csak körülbelül 10%-át érte el a szükséges előrehaladásnak.

Tekintve, hogy a globális CO₂-kibocsátás több mint 85%-a az energiatermelésből és -felhasználásból származik, érthető, miért hatalmas kihívás ez.

Ez nem csupán új kütyük kitalálásáról szól — az egész fizikai rendszert át kell alakítanunk, amely életünket működteti. Ha sikerül, stabil és fenntartható energiajövőt hozunk létre. Ha nem… nos, a következmények súlyosak.

A energiatranszíció területei

A globális energiaváltás több összekapcsolódó területet érint: villamosenergia, közlekedés, ipar, épületek, nyersanyagok, hidrogén és más energiahordozók, valamint a szén- és energiafogyasztás csökkentése.

A villamosenergia-szektornak először a saját kibocsátását kell megtisztítania, majd alacsony kibocsátású energiát kell biztosítania a közlekedés, az ipar és az épületek számára.

Mindezen ágazatok új üzemanyagokra, például hidrogénre, fejlett anyagokra és széncsökkentési technológiákra fognak támaszkodni, hogy teljesen átalakuljanak.

Hol tartunk most

A McKinsey globális kutatása szerint még mindig a kezdeti szakaszban vagyunk. Igen, nagy előrelépést tettünk az elektromos járművek, a szél- és a napenergia terén, de az alacsony kibocsátású hidrogén és a szénmegkötés alig érte el a szükséges mérték 1%-át.

Ahhoz, hogy 2050-re elérjük a nettó nulla célt, 25 kulcsfontosságú akadályt kell leküzdenünk ezen a hét területen, egyszerre előmozdítva a technológiát és az infrastruktúrát.

Az akadályok három szintje

A McKinsey ezt a 25 kihívást három szintre bontja:

Belépő szintű kihívások – A technológia már elég jól működik;

csak szélesebb körben kell alkalmazni. Példa: az EV hatótávolságának javítása.

Középszintű kihívások – a technológia létezik, de a méretnöveléshez hatalmas infrastruktúra és beruházás

szükséges. Példa: globális EV töltőhálózat kiépítése.

Fejlett kihívások – nagy technológiai hiányosságok maradtak, és az átállás csak most kezdődik.

Példa: a nehéz teherautók vagy a cementgyártás dekarbonizálása.

Miért számítanak a fejlett kihívások a legtöbbet

A nettó nulla eléréséhez az energiafogyasztáshoz kapcsolódó CO₂-kibocsátás körülbelül felét kell csökkenteni, ami azt jelenti, hogy a fejlett kihívásokkal szembe kell néznünk. Ezek a legnehezebbek — a legnagyobb műszaki és fizikai akadályokat jelentik, és a jelenlegi kibocsátás 40–60%-át teszik ki.

A villamosenergia és az ipar együtt a magas nehézségű kategória mintegy 80%-át képviseli. Ha ezeket nem oldjuk meg, a nettó nulla elérhetetlen marad.

A villamosenergia kulcsfontosságú akadályai

Két fő villamosenergia-kihívás jelenik meg globálisan:

A megújuló energia ingadozásainak kiegyensúlyozása — A szél- és napenergia alacsony szén-dioxid-kibocsátású áramot biztosít, de termelésük az időjárástól és az évszaktól függ.

A század közepére egyes régiók az áramuk nagy részét megújulókból állíthatják elő, mégis gyakran előfordulhatnak hiányos időszakok.

Energia-infrastruktúra bővítése a fejlődő országokban — Sok fejlődő ország még mindig erősen fosszilis tüzelőanyagokra és hagyományos vízerőművekre támaszkodik.

A tisztább energia felé való átálláshoz rugalmasabb hálózatokra, nagyméretű tárolási megoldásokra és jobb regionális villamosenergia-kapcsolatokra lesz szükség.

A közlekedés nagy akadályai

Az elektromos autók jól haladnak, de a töltőhálózatok túl lassan nőnek, és a hosszú távú közlekedés komoly problémát jelent.

A nehéz teherautók nagy, nehéz akkumulátorokat igényelnek, ami csökkenti a raktér kapacitását. A repülés és a hajózás még nehezebb — energiájuk kevesebb mint 1%-a származik ma alacsony kibocsátású üzemanyagból.

Ehhez szintetikus üzemanyagokban, bioüzemanyagokban és hidrogénben kell áttörést elérnünk.

Az ipar mély dekarbonizálása

Olyan ágazatok, mint az acél, cement, műanyagok és ammónia a legnehezebben tisztíthatók, mert extrém hőre vagy szénintenzív kémiai folyamatokra van szükség. Megoldások léteznek — például hidrogénalapú acélgyártás, szénmegkötés a cementgyárakban és bioalapú műanyagok —, de ezek költségesek, bonyolultak és még nem skálázottak.

Más iparágak, például az élelmiszer-, papír- és textilipar könnyebb utat kínálnak az elektrifikáció és az alacsony kibocsátású hő révén, de ezekhez is globális átalakítás szükséges.

Épületek és fűtés

Az épületek főként a fűtésből bocsátanak ki szén-dioxidot.

A hőszivattyúk bevált, tiszta technológiák, de több mint egymilliárd otthon és kereskedelmi helyszín ellátása hatalmas kihívás. Nagyon hideg éghajlaton a szivattyúknak jobb teljesítményre van szükségük.

Ráadásul a fűtés széleskörű elektrifikálása télen áramigény-csúcsokat okozhat, ami jelentős hálózati fejlesztéseket igényel.

Mit jelent ez számunkra

Ez a 25 kihívás nem csak mérnöki probléma — befolyásolja, hogyan utazunk, dolgozunk és élünk. Egyes megoldások már most rendelkezésre állnak, például az EV töltőhálózat bővítése vagy a hőszivattyúk telepítése. Mások, például a hajózás dekarbonizálása, évek innovációját és globális együttműködést igényelnek.

Összegzés és felhívás cselekvésre

Lykkers, az út a nettó nullához meredek, de nem lehetetlen. Már most vannak megoldásaink sok belépő- és középszintű kihívásra. Amire szükségünk van, az a fenntartható döntések meghozatala a mindennapi életünkben.

Ha mindannyian összefogunk — kormányok, vállalkozások és egyének —, a 2050-es célt álomból valósággá tehetjük. A kérdés csak az: elkezdünk-e elég bátor és elég gyors cselekvést?